Az ipari kor és az első gázérzékelők
A Davy-lámpa szerepe
Az ipari kor első gázérzékelője egy lángbiztonsági lámpa volt, amelyet Sir Humphry Davy talált fel 1815-ben. A Davy-lámpa a föld alatti szénbányákban segítette az éghető gázok jelenlétének felismerését.
A lámpa működése egyszerű elven alapult: ha a levegőben metán volt jelen, a láng magassága megváltozott. Magasabb láng a metán jelenlétére, alacsony oxigénszint pedig gyengébb lángra utalt. Bár ezek az eszközök ma már nem használatosak, fontos lépést jelentettek a gázérzékelők fejlődésében.
A modern gázérzékelők kezdete
A katalitikus égési érzékelő megjelenése
A modern gázérzékelő korszak kezdete az 1920-as évekre tehető. Dr. Oliver Johnson fejlesztette ki a katalitikus égési, vagyis LEL érzékelőt, amely már pontosabban tudta jelezni az éghető gázkeverékek jelenlétét.
1926-ban egy demonstrációs modell készült el, majd 1927-ben megjelent a továbbfejlesztett B-modell. Ez már fontos alapot adott a későbbi ipari gázérzékelő rendszerek fejlődéséhez.
Innen már nem volt megállás
Hordozható és telepített megoldások
A következő évtizedekben egyre több újítás jelent meg a gázérzékelők területén. A készülékek kisebbek, hordozhatóbbak és pontosabbak lettek, miközben egyre több gáz felismerésére váltak alkalmassá.
Megjelentek:
A gázérzékelők mai szerepe
A mai gázérzékelők már nemcsak ipari üzemekben, hanem lakóépületekben, orvosi rendszerekben és épületfelügyeleti megoldásokban is megjelennek. Feladatuk továbbra is ugyanaz: időben jelezni a veszélyes gázokat, és ezzel védeni az emberi életet.